Macskasimogató

Macskák minden mértékben.

Ez sem saját.:"D (De bírnám, ha így tudnék verset írni...)  El sem tudod képzelni, mennyi idita macskás vers kering a neten, ez a válogatás kb 2 órát vett igénybe... Úgyhogy tessék megbecsülni!:"D

François de Corniére : Kedvem lett volna leírni azt a pillanatot
Macskánk ma reggel
hosszan nézett be ránk
a konyhaablakon.
Nem volt más épp csak ő maga
mi is mi voltunk csupán.
De kedve telt benne hát odajött
s az üvegen át nézte ahogy
bentről nézzük őt
amint (akár ma reggel)
benéz miránk.
És kedvem lett volna leírni azt a pillanatot.
Pontosan úgy ahogy ő tette
a szemével.
Megkísérelni versben visszaadni
nem pusztán a tekintetet
hanem ama jelenlétet
mely egyszersmind hiány is.
De te ablakot nyitottál.
A macska kicsit tétovázott kérette magát
majd beugrott a konyhába.
És nem történt semmi minden ment tovább.



VÉKÁS SÁNDOR : A BALGA MACSKA
Lankás tetőn ül el egy macska,
lusta, balga, tarka macska,
hunyorítva néz a Napba,
s gombszemével azt kutatja,
útját vajh merre folytatja
fenn az a fényes ebadta,
árnyékűző bolond Napja.
Mert, ha nincs árnyék csak fény,
fenn a tető peremén
heverészve hevenyén,
lássuk be, hiszen ez tény,
ha nincs sapka a fején,
még napszúrást kap szegény,
mindig álmos, buta lény.
Hát ezért nézte a Napot
a macska, aki ásított
kettő, három jó nagyot
s bámulva egy alakot
- aki csendben hallgatott
s róla verset faragott -
a balga macska elaludt...

 

 

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: ÖREG NÉNIKE ÉS A MACSKA
Öreg nénikével már többször foglalkoztam. Közöltem, hogy fehérvarrónő, túl van a hetvenen, és nagyon szegény. Szegénysége pedig nem függ össze sem a szilárdulással, sem a lanyhulással. Inkább azzal hozható összefüggésbe, hogy egész életében dolgozott. Varrt mindent, amit egyáltalán varrni lehet.Inget,törölközőt,pólyát és zsebkendőt, paplant és szemfödőt. Ha nála vagyok udvarra néző, földes szobácskájában, jelképes ezüstfénnyel tündököl fel a homályban egyetlen kincse, melyet hosszú életében szerzett:a tű.
Most gyakran látom őt kora reggelek havában,a piacon. Félkesztyűt hord, mely keze fejét melegen tartja, viszont ujjait szabadon hagyja, hogy kedvükre fázhassanak. Odamentem hozzá, mert minden alkalmat megragadok, hogy beszélhessek vele. A bódék körül ácsorgott. Itt vaskampókról nyulak lógnak,megnyúzva,téli bundájukból kivetközve,s véres-lila húsuk didereg a fagyos levegőben. Együtt bámészkodtunk. Én arra gondoltam, milyen meghatóak ezek a meztelen testek,a leggyávább állatok, melyek azért mindig temészetellenes módon múlnak ki, és hősi halált halnak, míg az oroszlánok,a legbátrabb állatok többnyire állatkerti magányukban pusztulnak el, orvosi felügyelet alatt,végelgyengülésben.
-Nyulat vesz?-kérdeztem tőle.-Dehogy-mondja gyorsan és szégyenkezve,s meghökken attól a gondolattól,hogy ő talán nyulat is vehet.-Csak a fejet akarom hazavinni.Meg a belet.-Magának?-Nem,a macskának.Öreg nénikének van egy kendermagos cicája,mely nagyon hasonlít hozzá.Az is igénytelen,sovány,mint ő.Sohase jut eszébe például,hogy egy milliárdos macskája is lehetne,s türelmesen viseli sorsát.Néha kitátja vérszegény száját,de hang nem jön ki belőle.Nem nyávog.Csak a gazdagok macskái nyávognak.Jócskán kapunk mindent.Két nyúlfejet,sok nyúlbelet.Ha kiteregetnénk az utcára,legalább egy km. hosszú lenne.Ballagunk a zsákmánnyal a budai viskó felé.
-Az a baj kérem-sopánkodik az öreg nénike-,hogy nincs egér.Ősszel összefogdosta mind.Most nem talál semmit.Rábólintok,és elismerem,hogy a helyzet nehéz.Kellemetlen,hogyha egerek vannak,de az is kellemetlen,hogyha nincsenek egerek.Semmi sincs rendben ezen a földön.De ha nem akad egér,akkor minek a macska?-Az nagyon jó-szól az öreg nénike.Különösen télen nagyon jó.Hálás,emlékező mosoly tetszik fel pergamenarcán,amint beszél.-Tetszik tudni,este odabújik a paplanom alá,és melegíti a lábam.Olyan jól melegiti.Így alszunk el mindig.Én meg a macska.
A macska tehát az öreg nénike kályhája,mely kellő fűtőanyagot kíván,hogy aztán a kalóriákat átadhassa fázó lábainak,az egyetlen meleget,melyet még kap ezen a világon.Emberek,vigyázzatok,hogy ki ne aludjék a szegények kályhája.

WEÖRES SÁNDOR : FEKETE KANDÚR
Szívem görcs, vérem szilvalé,
közeledem hetven felé.
Macskánk gyógyítja májamat,
ráborul és meleget ad,
vérrel fűtött kis termofor,
karmos talpakkal megtipor.
Állat-lényének deleje,
akár őserdő ereje.
Mint fűből szűrt tea,
áthat pezsdítő árama.
Tappancstól fülig fekete,
bundája, bajsza, termete,
de arcából süt élesen
kerek két citromszínű szem,
s az élő sötét vánkoson
ezüstös fényhullám oson.
Féléves múlt és bölcs nagyon,
tudós, tapasztalt doktorom.
De nem soká időz velem,
nem bír megülni egy-helyen,
nagyot szökken, nem is köszön,
már fönn cikáz a fatetőn.
Gombot, csatot butor alól
s elgurult pénzt előkotor,
mindent vizsgál, zugokba túr,
a kertben, házban ő az úr.
Ha lót-fut élettel tele,
én is száguldoznék vele,
feledném annyi évemet
s hogy vissza élni nem lehet.



BÖRCSÖK MÁRIA : MACSKADAL
A kutya hogyha észrevesz,
van ugatás, öröm,
De ház tövében kert alatt
a macska nem köszön.
Mint ki öledben sose ült,
közönnyel megy tovább.
Intesz neki, szólítgatod,
hiába: meg se lát.
Otthon majd mindent helyrehoz.
Lesz hízelgés elég.
De Macskaország útjain
holnap se néz feléd.

 

TÓTH ERZSÉBET: "WALK WITH ME"
Elsimogathatatlan simogatásaimmal
egy kismacskához hajoltam, és te nézted,
a kenyeret - pedig éhes voltál -
odaadtam a vadkacsáknak,
s mikor végre méltóztatták elfogadni,
te jobban örültél, mint én,
suhantak fenségesen, sétáltunk tovább,
kerestünk volna egy kis házat,
ahol lakni lehet, nem tudtuk még,
hogy már megtaláltuk:
te szereted őt, ő szeret engem,
én szeretlek téged, szeretlek benneteket,
ne félj, hullámzó, édes vizeiben
Isten cserélget minket.

 

HUMRÉRZÉK
Egy kóbor macska
keresi társaságom.
Gyerek még.
Elémsétál,
leül,
s rám néz
pici szemeivel.
Gondoskodásra,
ételre vár.
Nincs nálam semmi.
Ne is kérj.
Na jó,
egy bizonyítvánnyal
esetleg szolgálhatok.
Értetlenül néz.
Nyávog valamit,
aztán egykedvűen,
de határozottan
elindul az ismeretlen felé.
Nem értékeli a humoromat.

ARANY JÁNOS: A TUDÓS MACSKÁJA
Nagy lett volna a tudósnak
Az ő tudománya,
De mi haszna, ha kevés volt
A vágott dohánya.
Könyvet irt a bölcseségről
-- S hajna!
Akkor esett ez a bolond
História rajta.

Nem szeretett ez a tudós
Semmit a világon,
Járt legyen bár égen-földön,
Két avagy négy lábon:
De a kendermagos cicát
-- S hajna!
Éktelenül megszerette,
Majdhogy fel nem falta.

Szolgája is volt; a háznak
Ez viselte gondját,
Hogy lába ne keljen és a
Szelek el ne hordják.
Hű cseléd volt félig-meddig,
-- S hajna!
Koplalás lőn este reggel
Bőséges jutalma.

Máskülönben ment a dolga
A kedves cicának:
A reggelin gazdájával
Ketten osztozának.
Búsan nézte ezt a szolga
-- S hajna!
Fél zsemlére, pohár téjre
Nagyokat sohajta.

Mert tudósunk a magáét
Ha fölreggelizte:
Felét a cicának adni
Volt a szolga tiszte.
Úriasan élt a macska,
-- S hajna!
Csak nem akart, csak nem akart
Meglátszani rajta.

"Hé... izé... mi baja lehet
Annak az állatnak?
Szőre borzas, csontja zörgős,
Szédelegve ballag."
"Jaj, uram, hát a sok éhség! --
-- S hajna!
Kétszereznők csak a tartást;
Mindjárt lábra kapna."

S az napságtól itce tej járt,
Kapott egész zsemlét:
A tudós csak lesi, várja
Hogy ha nekitelnék.
De a macska nem üdűlt fel,
-- S hajna!
Elfogyott a fogyó holddal,
Sarlóvá hajolva.

Kendermagos szegény cica
Nyavalyába esvén,
Fölvette a `néhai` nevet
Egy szép őszi estvén.
"Átszellemült kedves állat
-- S hajna!
Falatom megosztom vele
Mégis meg van halva!"

"Mi tagadás" -- mond a szolga,
"A cicus nem vétett:
Én evém meg ő helyette
Reggel az ebédet.
Mondtam, menjen egérfogni,
-- S hajna!
Nem tanyáz ám ott egér, hol
Üres minden kamra."

Nagy volt, mondok, a tudósnak
Az ő tudománya,
De mi haszna! Kevés hozzá
A vágott dohánya.
Könyvet irt a bölcseségről
-- S hajna!
Ilyen ápró dőreségek
Gyakran estek rajta.

 

Nemes Nagy Ágnes: Mi van a titkos úton?

titkosan a titkoson.